Derecskei járási nemzeti értéktükör



HAJDÚBAGOS



Hajdúbagosi földikutya rezervátum

A nemzeti érték besorolási helye és szintje:
Hajdúbagosi Települési Értéktár - helyi érték
Hajdú-Bihar Megyei Értéktár - megyei érték
Szakterületi kategória:Természeti környezet


""De mindezen eddig általam külsőképen tett s azon igazságot: hogy ez állat tökéletes vak, de hogy megtagadott látásérzéke fogyatkozását pótolja a felette finom, s igen potenczírozott szaglás és tapintás érzéke."
- Petényi - Glos, 1845 -

Hajdúbagos településtől északra kisebb akácosokkal és tölgyesekkel szegélyezett homokbuckás legelőterület húzódik. Ez a 265,4 hektárnyi terület 1976-ban nyilvánították védetté, amelynek egyik fő indoka egy fokozottan védett állatfaj, a rágcsálók rendjébe tartozó nyugati földikutya állományának és élőhelyének megóvása. A 300 hektáros földikutya-rezervátum, amely jóformán a populáció utolsó magyarországi menedéke. Kevés ember látott élő földikutyát és ha a rezervátum szabadon látogatható lenne, ez akkor sem igen változna. Ez a kis, alig húsz centiméter hosszú, vörhenyes barnás színű, mindössze negyedkilós állatka ugyanis még ritkábban jön a felszínre, mint a vakond. A teljes életét a föld alatt töltő kisemlős tökéletesen alkalmazkodott életkörülményeihez, környezetéhez. Szeme visszafejlődött, szemüregét bőr fedi, fülkagylója nincs, mellső lábain ásógumót növesztett, táplálkozását hatalmas metszőfogak segítik. Az Alföldön valaha elterjedt rágcsálót ma – pusztítása és életterének beszűkülése miatt – a kipusztulás fenyegeti, az a mintegy száz példány, ami a rezervátumban él, nemzetközileg is igen fontos a faj túlélése okán. Ha a földikutya nem is, jelenléte távolról felismerhető: a vakondénál jóval nagyobb, gyakran egyméteres átmérőt is meghaladó túrásokat épít, amelyeknek jellegzetes hurkás szerkezetük van. A növényevő – elsősorban hagymás növényekkel, gumóval, gyökérrel táplálkozó – állatka a föld alatt kettős járatrendszert épít: a táplálkozó járatok közel a föld felszínéhez ideiglenesek, állandó és tapasztalással szilárdított járatai jóval mélyebben húzódnak.
Summázva: a terület legfőbb zoológiai értéke tehát a nyugati földikutya populáció jelenléte. Jelentőségét növeli, hogy az egyik legnagyobb összefüggő potenciális földikutya élőhelynek tekinthető. A földikutya mintegy arasznyi hosszúságú, vörhenyes bundájú, föld alatt élő állat, amely a járatokban, üregekben kitűnő szaglása és a légmozgást, hőmérsékletet érzékelő sörtéi segítségével tájékozódik.
A védett terület azonban a földikutyán túl is értékes, hiszen löszös talajának gyepjei olyan védett növények élőhelyei, mint a magyar kökörcsin vagy a homoki nőszirom és a magyar szegfű. A terület védőzónájában pedig a salamonpecsét és a gyöngyvirág található. Az alacsonyabban fekvő részek gyakran tavasz végéig is nedvesek maradnak, és tavaszelőn, illetve ősszel sokáig víz alatt állnak – ilyenkor vízimadarak lepik el, esősebb időszakban pedig akár költeni is itt maradnak. Ezeket a vizes területeket a II. világháború előtt kenderáztatónak is használták. Ez a terület tehát rendkívül változatos és különleges élővilágnak ad otthont a száraz homokú erdőktől és homokpusztáktól kezdve az üde láprétekig. A területek kezelése a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságához tartozik, a Hajdúsági Tájvédelmi Körzethez. A védett legelő a vasútállomástól gyalog is csak néhány perc.
Érdekesség: A földikutya nevével Petényi Salamon és Glos Sámuel (1845), valamint Csató János (1897) sincs megelégedve. Szerintük helyesebb a fogas vakony elnevezés, amit több példával magyaráznak:
"Valjon tulajdona-e ez állatnak valaminemű ugatás vagy hozzá hasonlatos szó, hang? Arra azt válaszolhatom: hogy én magam, ámbár sok elevent tartottam és különféle viszonyokban e tekintetben is figyelemmel kisértem, tőle fogságban, egy pisszenő nyikkanásnál, mellyet haragra fölingereltetésében hallatott, egyéb hangot soha nem hallottam, de e felől másoktól sem tudósíttattam."(Petényi - Glos, 1845)

Itt érdemes még megemlíteni, hogy maga a hajdúbagosi erdő, a kb. 300 ha-os, a földikutya rezervátumot keletről szegélyező részként ugyancsak védett terület. Az erdő természetes mozaikfoltjai a homoki tölgyesek. Nedvesebb foltjai a gyöngyvirágos típust képveselik, szárazabb tölgyesfoltok a pusztai tölgyest. A területen a tölgyerdők jellegzetes lágyszárú fajai mellett az egyhajú virág vagy tavaszkikerics, amely fokozottan védett hagymás liliomféle növény a nyírségi pusztai szárazabb tölgyesekben.
A terület csakis engedéllyel és kísérővel látogatható, kezelője a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága.

BŐVEBB TÁJÉKOZÓDÁSI IRÁNYOK, FELÜLETEK:

1. http://www.hajdubagos.hu/latnivalok/foldikutya-rezervatum/
2. Facebook: Derecskei Járási Nemzeti Értéktükör
3. Faragó Anna által készített weboldal
4. www.hnp.hu
5. www.hajdubagos.hu
6. Bagosi Krónika (1975)
7. https://www.google.hu/search?q=f%C3%B6ldikutya&hl=hu&sxsrf=ALeKk02-one7AynJ0bK4Tj8U2trg4MisXw:1626703212685&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=2ahUKEwjJ_5XZpe_xAhVCkMMKHQbaC3YQ_AUoAXoECAIQAw&biw=1536&bih=739#imgrc=O3hY9RHy4ZCS7M
8. https://hu.wikipedia.org/wiki/Nyugati_f%C3%B6ldikutya
9. https://www.hbmo.hu/ertektar/Ertekoldal.aspx?ertekazon=97&szakazon=7
10. https://hu.wikipedia.org/wiki/Hajd%C3%BAbagosi_f%C3%B6ldikutya-rezerv%C3%A1tum_term%C3%A9szetv%C3%A9delmi_ter%C3%BClet






“Bizalom-tisztesség-hozzáértés”
"A közösség formálja az értéket, az érték a közösséget, mellyel létrejön a közösségmegtartó érték, az értékmegtartó közösség."